Az egyik ismerősömmel történt meg ez a különös, örökséggel kapcsolatos eset.
Az ismerősöm - nevezzük Zsuzsinak - édesanyja élettársával, Józsival közösen vett egy lakást az egyik alföldi városkában. Nem sokkal ezután az anyuka meghalt és a vásárolt lakás ötven százalékban Zsuzsikára, ötven százalékban pedig az élettársára maradt.
Józsinak egy ismert rokona volt, az unokatestvére Manka.
Kedvese fájdalmas elvesztése után nemsokára Józsi is jobb létre szenderült. Halálakor a rátaláló barátok és az időközben értesített Zsuzsi egy végrendeletet találtak, melyet saját kezűleg írt egy füzetből kitépett lapra. Ebben az 50%-os lakástulajdont Zsuzsikára hagyta, minden más ingó és ingatlan vagyonát - köztük egy értékes Óbudai családi házat - Mankára.
Manka és Zsuzsi nem ismerték egymást, ám a haláleset összehozta őket. Zsuzsi természetesnek vette, hogy segít a legközelebbi hozzátartozónak a halottal kapcsolatos ügyek intézésében, sőt Józsi előtalált ékszereit és egyéb értékeit is átadta Mankának. Férje unszolására készítettek egy listát (rokonok, ismerősök között minek?) az átadott dolgokról, melyet mindketten aláírtak.
Szomorúságban és szeretetben váltak el a temetés után, ám Manka a hagyatéki tárgyalásra ügyvéddel érkezett. Végig hűvösen, ellenszenvvel viselkedett Zsuzsi irányában. Folyamatosan olyan kérdéseket, hozzászólásokat fogalmaztak meg ügyvédjével a tárgyalás folyamán, ami azt engedte sejtetni: Zsuzsika valamit eltitkolt, vagy jogtalanul elvett az elhunyt vagyontárgyai közül.
Nyílt gyanúsításra végül nem került sor, a hagyatéki tárgyalás végül békében zárult, azonban Zsuzsika amíg él nem felejti el azt a napot: akkor csalódott először hatalmasat az emberekben.
A tanulság? Azt gondolja át mindenki maga...
Kapcsolódó weboldal: Fontos jogi információkat az örökléssel kapcsolatban itt találhat!
